A világító felhő

Este naplemente után, 10-11 körül anya szokás szerint, amikor a nevelő apám éjszakás volt, kiment felhívni őt az erkélyre. De a beszélgetés után ijedten szaladt vissza, hogy lát valamit a ház Duna felőli oldalán (keleten, a lakásunk szélső lakás volt, a ház nyugati szélén, minden szoba más-más irányba nézett, ez az eset a nagyszobában történt aminek az erkélye déli tájolású), a levegőben a felhők között. Kimentem én is megnézni, amit láttam az viszont nagyon megmaradt: Tiszta volt az ég látszott a hold előttünk, csak a keleten gyülekeztek testesebb felhők. Az egyik felhő mélyében egy nagyobb lyukon keresztül vörösbe hajló narancssárga fény világított ki, eddig rendben is volna mert lehetett volna mert még esetleg a naplemente utolsó utáni fényhatása, bár mondjuk talán az már gyanús volt akkor is, hogy a felhő belülről kifelé világított... na és ahol aztán végleg meg dőlt a naplemente fényhatáselmélet, az az volt hogy ebből a fényfoltból sugár irányba narancssárga villámok csapkodtak ki, nem nagyok csak kicsik, alig a lyuk széléig, hangjuk nem volt... nem tudtunk mit kezdeni a jelenséggel, le akartuk fotózni de a fényképezőgépben nem volt film, de ha lett volna is, az egy 1200 ft-os Szutersz gagyi gép volt, nem lehetett volna a képen látni semmit... más lehetőség és jobb ötlet nem lévén (akkor még nem volt kamera a telefonban... pedig jó lett volna...) felhívtuk a rendőrséget. Persze kinevettek minket. Ez után lefeküdtünk aludni. Reggel már amikor felkeltünk, nem volt ott a jelenség. Azóta különösebben senkinek sem meséltük. Rajzoltam róla egy képet akkoriban, azt is mellékelem.