The Field Guide: The Art, History & Philosophy of Crop Circle Making

by Robert Irving, John Lundberg, and Mark Pilkington

A gabonakörkészítés művészete, történelme és filozófiája

Nemrég felfedték magukat a rejtélyes angliai gabonakörök állítólagos "készítői". Kezünkbe véve a "Körkészítők" (Circlemakers) könyvét, a szokatlan forma egyből megragadja figyelmünket.

A kört sikerült négyszögesíteni, ugyanis a kiadvány négyzet alakú, benne egy lehetséges gabonakör sematikus ábrájával. A könyv a Dél-Angliában megjelenő gabonakörök készítőinek - saját magukat művészeknek aposztrofáló csapat - újabb színrelépése a média színpadán.
A gabonakör kutatás és a hozzá kapcsolódó szakirodalom rendkívüli bővülésével az ellentábornak is meg kellett jelennie a piacon. Rob Irving ill. a társszerzők nem kevesebbet állítanak, mint hogy ők és hozzájuk hasonló emberi csoportosulások állnak minden egyes gabonakör létrejötte mögött, kizárva ezzel a földöntúli vagy más misztikus jelenségek lehetőségét. A misztikumot az ő esetükben a körkészítés művészete jelenti, összefonódva a hozzátapadó kultikus érdeklődéssel, rajongással. Ebben a kontextusban az ő tevékenységük eredménye a művészet egy formája, elválaszthatatlanul a "hívők", a gabonakör turizmus ill. a gabonaköröket kutatók csoportosulásaitól. Művészet sosem nem létezik műélvezőtől elválasztva – ebben az esetben azonban ez csak addig létezhet, amíg a jelenség mögött meghúzódó rejtély fennáll. Így elengedhetetlen a gabonakörök mítoszértékének megtartása: a készítőknek azt a látszatot kell kelteniük, hogy a jelenség nem földi, hanem megmagyarázhatatlan eredetű. Ez indokolhatja, hogy a gabonakörök miért anonim jellegűek, miért nem fedik fel magukat a készítők.
Logikus magyarázat - vagy talán csak jól kitalált leplező elmélet, ügyes trükk? Esetleg komolyabb, akár politikai vagy vallási érdekek is meghúzódhatnak a háttérben és a "Körkészítők" feladata az álcázás, félrevezetés? Nyíltan vállalják, hogy a gabonakör kutatók lejáratása, a cerealógusok munkájának diszkreditálása a céljuk, akiket komolytalannak és szenzációhajhásznak tartanak. A nagyközönség két oldal csatáját láthatja érvekkel és ellenérvekkel – vérbeli ellenségek harca ez, ugyanakkor a "Körkészítők" mégis a kutatókra vannak utalva annyiban, hogy publicitás és a média nélkül senki sem figyelne fel rájuk. Olyan szimbiotikus kapcsolat, ahol a készítőknek szükségük van a kutatókra ahhoz, hogy munkájukat valaki felfedezze, és az létjogosultságot nyerjen az irántuk érzett csodálattal, rajongással – már amennyiben valóban emberi tényező áll a rejtélyes gabonakörök mögött. A Circlemakers csapat tagjai felfedik magukat, de túl sokat mégsem árulhatnak el, mert akkor a jelenség valódi értelme a hozzá kapcsolódó misztériummal együtt eltűnne. Ennél mélyebbre kell ásnunk, ha meg szeretnénk találni az igazságot, már amennyiben ez egyáltalán lehetséges.
A gabonakörök kutatásából, szakirodalmának kiadásából páran már meggazdagodtak, hírnevet is szerezve maguknak. Vajon a magukat szerényen "Körkészítőknek" kikiáltó néhányfős társaságnak nem származhat előnye abból, hogy magukra próbálják vállalni azt is, ami esetleg nem az ő munkájuk gyümölcse? Vajon mennyi bevételre tehettek szert a számos interjú és műsor leforgatása után a BBC-vel és a többi népszerű televíziós csatornával, a legismertebb napilapokban megjelenő cikkek rengetegével? A Circlemakers csapat óriási összegeket akasztott le, amikor a Nike-nak, a Microsoftnak, a Greenpeacenek és számos további világcégnek készített reklámcélú gabonaköröket a világ minden táján. Tegyük hozzá: felépítésükben igen egyszerű ábrákat, fényes nappal, tucatnyi emberrel, hosszú órák munkájának eredményeképpen. Hol vannak ezek a produktumok a kifinomult, összetett alakzatoktól, amelyek az éj sötétje alatt jönnek létre, alig néhány óra leforgása alatt?
A könyv a gabonakörök történelmét is bemutatja egészen a középkortól kezdődően, a jelenség ugyanis egyáltalán nem mai eredetű. Foglalkozik a rejtély számukra megmagyarázhatatlan oldalaival is: nem csak a gabonakör kutatók, de az „emberi” gabonakör készítők is éjszakai fényjelenségekről, fénygömbökről, rejtélyes hangokról számolnak be.
A történeti áttekintés, az ábrák fejlődése során azt éreztem, hogy hatalmas lépcsőket ugrik a könyv. Miközben a modernkori gabonakörök megjelenését Doug Bower és Dave Chorley ’70-es évekbeli primitív alkotásaitól számítjuk, teljesen hiányzik az átmenet jelenkorunk hihetetlenül komplex gabonaköreiig. A kötet külön technikai leírást ad, a szükséges eszközök részletes leírásával együtt, hogyan készíthetünk mi is gabonaköröket, úgymond házilag. De ezek az egyszerű technikák valóban elegendőek arra, hogy az éjszaka sötétjében néhány ember egy 409 körből álló (mint amilyen a Milk Hillnél, 2001-ben megjelent) összetett formát hiba nélkül létrehozzon? Erre is szeretnék magyarázatot kapni, de sajnos a könyv ezen a téren sem teremt világosságot. Jó lett volna legalább néhány számítást látni. Egy ponton maga Doug Bower, a híres-hírhedt ős gabonakör készítő elmélkedik arról, hogy nem tudja elképzelni, hogyan lehet elkészíteni olyan komplex ábrákat, amelyek manapság teremnek a búzamezőkön.
Daniel Pinchbeck, amerikai író, újságíró 2012. c. regényében leírja, hogy személyesen is felkereste Bob Irvinget, a Circlemakers csapat egyik vezetőjét, hogy megpróbáljon információt kicsikarni belőle a gabonakörök emberi eredetét illetően. Pinchbeck elmesélte, hogy a „Világfát” megjelenítő gabonakörben milyen misztikus élménye volt. Irving próbált nagyon magabiztos lenni, mintha tudná, melyik gabonakörről van szó, és ki készítette az ábrát. De amint kiderült, csak blöffölni próbált (a körre vonatkozó információt Pinchbeck feleségéből próbálta kihúzni) – ennek az ábrának a létezéséről még csak nem is hallott. Irving John Martineaut, egy walesi kutatót nevezte meg, mint fő konspirátort az események mögött – Pinchbeck személyesen kereste fel az illetőt és kiderült, hogy egy szó sem igaz a sztoriból. Martineau maga is aktív gabonakör kutató, éppen az ellenkező oldalon áll.
Freddy Silva könyvében (Secrets in the Fields) olvasható, hogy Armen Victorian, ufókutató trükkösen hogyan adta ki magát üzletemberként telefonon a "Körkészítők" Jim Schnabele előtt, miközben a beszélgetést rögzítette. A felvétel szövege nem sokkal később a Magazin 2000 egyik számában is megjelent: Schnabele meglehetősen felelőtlenül beszélt ki dolgokat a Circlemakers csapat tevékenységéről. Mint kiderült, nem csak a brit, de a német, az amerikai kormány, ill. a Vatikán is intézkedéseket tesz, hogy a jelenséget hiteltelenné tegye, a gabonakör jelenséget emberek munkájának beállítva. Szálak azonban még ennél is magasabbra vezetnek. Tevékenységük áldásos kifejtéséhez bőséges anyagiakban részesül Rob Irving és csapata!
Bár a könyv mint gabonakör történeti érdekesség jelentékeny, ill. a jelenség tanulmányozóinak mindenképp ajánlott az olvasása, mégis inkább kuriózumnak tekinteném, mint meggyőző erejű publikációnak, ami végérvényesen pontot tenne a rejtély megfejtésére.
A könyv szerzőinek honlapja a http://www.circlemakers.org címen érhető el.