A vakító csészalj

A nagymamámékkal laktam lent Gyomán ebbe a fél évbe, mert nyolcadik után Mezőgazdasági iskolába szerettem volna járni. Az időjárás kedvezett nekem, hogy este sötétedés után nézegessem a csillagokat és a holdat. Pontos dátumra nem emlékezem,de egyik ilyen nézelődésemnél úgy éreztem, hogy valami figyel a hátam mögül és melegség öntött el és egyben félelem is, mert olyan érzés volt, hogy átvilágítanak. A félsz eléggé dolgozott bennem és mivel a ház ajtajánál álltam azon gondolkoztam, hogy befutok és ki sem jövök egy darabig, de a kíváncsiság győzött és lassan megfordultam és még jobban megijedtem, mert egy nagyon erős reflektornál erősebb fénnyel találtam szembe magam és csak néztem-néztem és mondhatni szemeztem az ismeretlennel. Az idő telt és egyszer csak a fény gyengébb lett és ahogy gyengült úgy végre megláttam egy csészeszerű létesítményt amin felváltva villogott a piros kék fény, néztem egy darabig mint akit megbabonáztak és amikor végre magamhoz tértem halkan kinyitottam a ház ajtaját és suttogva beszóltam a papámnak, hogy jöjjön ki, mert ezt látnia kell, persze ahogy kijött a csészealj eltűnt és mikor bement megjelent újra még egy próbálkozást tettem és a papám is, de ugyanaz történt, majd nem tudom mennyi idő után telhessen eltűnt az én szemem elől is. Azon az estén a híradó ment éppen és a híradóban mondták, be, hogy nemrég jelentették Gyomaendrődről egy tanár ember, hogy UFÓT látott ugyanakkor amikor én. Sajnos képem nincsen, de azóta is láttam és úgy érzem a kiválasztottak közé tartozom.